2012. május 29., kedd

Képességek + akarat = teljesítmény, a körülményektől függetlenül


Itt volt a dűlőnap. Jó hely.

Jó, jó, azért nem minden honfitársunkról ír a The New York Times. 2012. május 22-én viszont beszámolt arról, hogy egyes magyar start-up cégek annak ellenére virágoznak, hogy a hazai gazdasági környezet finoman fogalmazva nem ideális. A közelmúltban a Facebook egyik tulajdonosa fektetett a zoomolós prezentációk készítésére alkalmas szoftvert előállító Prezi cégbe, a számítógépekhez távoli hozzáférést biztosító LogMeIn részvényeivel pedig 2009-től a Nasdaq-on kereskednek. A Ustream élő video streaming szolgáltatást nyújt a globális piacon. Az említett három magyar csapat ügyfélköre összesen 110 millió felhasználó a világban. A cikkben megkérdezett cégvezetők és kockázati tőke befektetők néhány fontos gondolatot osztottak meg az olvasókkal:
  • kemény munkával és egy kis szerencsével lehetséges Magyarországról is világsikert elérő márkákat építeni
  • sok tehetséges ember van hazánban, különösen a tudományos és mérnöki területeken (ezzel sem az országban, sem külföldön nincsenek eléggé tisztában)
  • fiataljaink nem nagyon tudják honnan megtanulni a vállalkozásindítás mikéntjét, viszont szívesen vesznek részt nemzetközi lehetőségekben
  • a kultúra kompatibilis a nyugati országokéval, jó minőségű az elvégzett munka, és a költségek még mindig visszafogottabbak
  • bőven lenne kockázati tőke forrás
  • ami leginkább hiányzik: hatékony kommunikáció az innovációs ökoszisztéma szereplői között, jó innovációs politika az állam részéről, és igazán kompetens vezetők
  • a helyi korrupciós szint miatt ezek a vállalkozók el se tudják képzelni, hogy csak a magyar piacra összpontosítsanak
  • a vállalkozói létnek nincs jó megítélése az országban
De nem csak a világpiacon igaz a fenti egyenlet. A hétvégén két élmény is ért, ahol a képességek és az akarat a körülményektől függetlenül komoly eredményre vezettek. Szombat este részt vettünk az egri Bolyki Pincészet szervezésében egy jótékonysági dűlőnapon, amit egy fogyatékkal élő fiatalokat segítő alapítvány (Forrás) javára tartottak. Sikerült 9 egri és 6 mádi (pl.: Szepsy, Árvay, Szent Tamás) borászatot megnyerni az ügynek, valamint olyan előadókat, mint Lajkó Félix vagy a friss Fonogram díjas Kerekes Band. Kiváló egri (Imola Udvarház, Zsálya Bisztró), mádi (Gusteau) és encsi (Anyukám mondta) éttermek főztek a helyszínen. Szuper kulináris és kulturális élmény volt, nemes céllal, egyéni kezdeményezésből és nem az állami újraelosztás anyagi forrásaiból. A helyszíntől is leesett az állunk: kb. 100 méterre az üzemeknek és használtautó-kereskedéseknek otthont adó Kistályai úttól, egy régi tufa kőfejtőben van kialakítva a pince és a sok száz embert befogadni képes csodálatos kültéri programhelyszín.

A másik élmény is szülővárosomhoz kötődik. Negyed évszázad után szombati győzelmével ismét az NB I.-be jutott az egri focicsapat. Gyerekként jártunk még élvonalbeli futballmeccsekre, aztán érdeklődésem minimálisra csökkent a labdarúgás iránt. A közel százéves múltra visszatekintő egri foci komoly vergődés után 2003-ban megszűnt. Két évvel később a megyei másodosztályban kezdték újra, aztán szép lassan eljutottak lépésenként felfelé az NB II.-ig. Ebben a szezonban pedig frissen feljutóból meg sem álltak a keleti csoport első helyéig, miután a tavaszi szezonban egyhuzamban 11 meccset nyertek meg. Edzőjük az a Simon Antal, aki még 25 éve játszott az első osztályú csapatban. Sikerült a nulláról hét év alatt eljutni az NB I-ig.

Lehet ilyen példaképeket választani és követni őket, vagy panaszkodni a külső körülményekre. Your choice. (Erről még korábban készítettem egy rövid videót. )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése