2012. február 20., hétfő

A cselekvés iránti elfogultság

Morning Deer
Nagyon élvezem, amikor két látszólag totál össze nem illő szál a fejemben mégis összekapcsolódik. Épp Tom Peters és Richard Waterman In Search of Excellence című könyvét olvasom, ami méltán nevezhető az egyik legjelentősebb menedzsmentkönyv klasszikusnak. Olyan, mint Mintzberg: egy könyvben annyi érdekesség és tartalom van, amiből más 10 könyvet megír. Az 1980-as évek elején megjelent mű számos olyan témát felvet, amiről később újdonságként ható, vagy akként eladott sikerkönyvek születtek. A kiváló vállalatok kutatásaik által azonosított nyolc tulajdonsága közül az első ez: a bias for action, ami annyit tesz kb, hogy a cselekvés iránti elfogultság. Ennek több eleme van, az egyik az, hogy inkább lépjünk akcióba, kísérletezzünk, mint agyonelemezzük a dolgokat. Ha valami nem sikerül, akkor tanultunk belőle. Tanulni is csak valamiből lehet.

Ahogy letettem a könyvet, beültem a számítógép elé, és az Index első cikke így indít: A refrént a kutyám írta. A folytatás szerint "Kriszti újságíró, szabadidejében dalokat barkácsol vízcseppekből és grillrácsból. Morningdeer néven a magyar hálószobapop egyik legígéretesebb előadója." Na ez kíváncsivá tett, hiszen fogalmam sem volt, mi lehet a hálószobapop. A 10 perces videóból ez is kiderül - olyan popzene, amit valaki otthon, a saját szobájában pakol össze.


A videós interjúból megtudhatjuk, hogy a kedves és szerény ifjú hölgy egy éve tette föl az első zenéit az internetre, és a facebook segítségével gyorsan terjedtek a számok. Rövidesen egy új-zélandi rádió kezdte játszani a zenéit, sőt a slágerlistákra is felkerült egyik-másik. Aztán felvette a kapcsolatot Harcsa Veronika jazzénekesnővel, átküldve néhány számát, hogy vállalná-e énektanítását. Nem vállalta, viszont megkérdezte, lenne-e kedve közös fellépésre. Ez igencsak meglepte. Már két koncerten túl vannak, és további közös munkáról is egyeztetnek. Nemrég egy kiadó is megkereste Krisztit, de még nem döntötte el, mit válaszoljon.

Igaza van Tom Petersnek is és Morningdeer-nek is. Cselekedni kell, próbálkozni, kísérletezni. A vekengésből nem lesz semmi.


2 megjegyzés:

  1. Misén szoktam ezt érezni, hogy bemegyek egy problémával a fejemben, és az atya pont arról kezd el beszélni, mintha már kapnám is a válaszokat...

    Ma reggel így jártam veled is: hetek óta küszködünk egy visszavásárlási folyamat kidolgozásával, és a pénzügy ezerféle eméleti nyilatkozatot adott ki arról, mit miért nem lehet. Az az egy nem hangzott még el, hogy akkor hogyan csináljuk...

    AB

    VálaszTörlés
  2. Jó, hogy írtál erről a témáról, Tamás. A hétvégén engem is teljesen elvarázsolt ez a történet. Számomra ebben a lányban az volt az igazán megragadó, ahogy követi a saját megérzéseit, ahogy belülről jön a zene, a zajok és az ötletek és összerakja az egészet. Nem mintát keres, nem másol, hanem csinálja a maga módján. Még azt is félre tudja tenni, hogy – amint mondja az interjúban – a családja nem lelkesedik túlságosan a végeredményért... csak követi a saját útját.

    Könnyű annak, akinek acélos az önbizalma, és lepereg minden ellenvélemény, da a mi Krisztink nem igazán ilyen. Van benne viszont sok kíváncsiság, érzékenység, alázat és némi hit abban, hogy neki az a feladata, hogy zenét teremtsen a saját ízlése szerint. Nem erőlködik, hogy a környezetének tetsszen, hanem hagyja, hogy a környezete rátaláljon. Számomra a vezetők is erősebbnek tűnnek, amikor a belső értékekre és hitre támaszkodnak.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.