2011. november 10., csütörtök

Az üzletszerű pofátlanság

Bár ez nem egy pampogó blog, a mai bejegyzés annak fog tűnni. Van azért vezetési vonatkozása is, méghozzá vastagon. Hihetetlen számomra, hogy egész iparágak fejlődtek ki az emberek becsapására, és az egyébként nem kifejezetten erre szakosodott vállalatok körében is üzletszerűvé vált a pofátlanság.

Ma, életemben kb. ötszázadszor, szép színes, ízléstelen szórólapot halásztam ki a postaládából. Ismét buszkirándulásra invitálnak, vonzó fóti úticéllal. Háttérben a kivilágított fóti templom, nyomatékként puttók és egyéb angyalkák. Lábuknál hever egy tányér gulyásnak kinéző csontleves, mellette pörkölt  tésztával és savanyúsággal, melyre a szervezők vendége lehetnék. Akit mindez még nem győzött meg, "exkluzív ajándékok" képe buzdít részvételre: a hölgyeket 1 szívecskés dobozban 6 db kávéscsésze és 6 db csészealj várja, míg az urakat 1 db golyóstoll, 1 db öngyújtó vihargyújtóval, lámpával, valamint 1 db férfi karóra boldog birtoklási lehetősége veszi le a lábáról. Az utazás termékbemutató jellege hármas betűméretben szerepel a szórólapon.

Sajnos az ismeretségi körben élő idősek be-bedőlnek e pazar kirándulásoknak, aztán boldogan térnek vissza további ajándékokkal kistafírozva a hatalmas kedvezménnyel megvásárolt, de még így is több százezer forintba kerülő takarókkal, fazekakkal és masszázsszerkezetekkel. Nem tudom, hogy alszanak azok az emberek, akik idősek átveréséből élnek, remélem nem jól.

De nem csak ezek a gazemberek sumákolnak. Legálisan működő pénzintézetek kértek még pár éve 242-424% THM-et hiteleik után. Emlékszem, én tényleg azt hittem, hogy a tizedes jegy nem jól látható. Teljesen bevett marketing fogás, hogy óriásplakátokon öles betűkkel szerepel egy üzenet, alul pedig fél méterről se olvasható módon viszont árnyaltabbá válik a kép. Ugyanez tévéreklámokban, ahol a "smallprint" a törvény betűje szerint megjelenik, de azt már nem szabályozza gondolom semmi, hogy a másodperc hányad részéig kell a féloldalas kiegészítést feltüntetni. Vagy a jó nevű, prémium kozmetikumokkal kereskedő cég hatalmas számokkal és bűvös animációval támasztja alá, hogy hány százalékkal csökkenti a krém a ráncokat, míg egy villanásra feltűnik, hogy mindezt 20 nővel végzett vizsgálatuk alapján állítják.  Teljességgel helyénvalónak számít a gyakorlat, hogy kiragadnak egy vonzó jellemzőjét az ajánlatnak, majd hozzáteszik: a tájékoztatás nem teljes körű. Azaz becsapunk. A joghurtos doboz harmadát elfoglaló felirat tanúsága szerint 15%-kal több van benne. De úgy látszik, mintha pont kétszer annyi lenne az ajándék. Az idős embereknél, akik még nem mondták le a vezetékes telefon előfizetést, és általában otthon tartózkodnak, olyan telefonforgalom van, mint egy ügyfélszolgálaton. Telefonos értékesítők bombázzák őket mindenféle szolgáltatótól jobbnál jobb ajánlatokkal. Engednek a finom nyomásnak, aztán később megbánják, és különben se értik, mi az a hűségnyilatkozat. Tele a világ Hakapeszi Makikkal, akik a Hiszékeny Urat igyekeznek lépten-nyomon kihasználni.

Valószínűleg egy könyvet meg lehetne tölteni az efféle működésmódokról, melyek a normál gyakorlat részei, mégis teljesen hülyének nézik az embereket. Itt van a vezetők felelőssége. Fel mer-e állni egy banki vezető, hogy azt mondja, tájékoztassuk rendesen az ügyfelet? Ne ajánljunk 10 százalékos betéti kamatot embermagasságú számokkal, ha annak olyan feltételei vannak, amit nincs képünk mellé írni legalább feleakkora méretben. Megállja-e az értékesítési vezető, hogy olyanok bepalizására buzdítsa munkatársait, akik nem engedhetik meg maguknak a terméket? Fellép-e az első számú vezető az ilyen anomáliák ellen, ha azok a saját üzleti eredményességét erősítik? Gondolom nem, különben nem botlanánk lépten-nyomon efféle jelenségekbe. Nagy utat kell még megtenni sajnos.

2 megjegyzés:

  1. Nem mer felállni egy banki vezető, mert akkor már nem is lesz banki vezető, ha egy ilyennel felállna...

    VálaszTörlés
  2. A világ kétféle emberből áll: azokból, akik hajlandóak dolgozni ilyen módszerekkel, és azokból akik nem. Szabad a választás.

    Azt gondolom, az hogy ki melyik csapatba tartozik, megint csak értékrend kérdése. És ez az, amit manapság nehéz megtanulni. Látjuk a család, az iskola válságát. Látjuk, hogy milyen óriási nézettségűek a valóság show-k. Legyünk őszinték: könnyű ebben a világban igaz emberré válni? És ha tömeg ilyenné válik, a kissebbségnek könnyű megmaradni az úton?
    A világ azzá vált, amilyennek mi akartuk: kényelmessé ( ha van rá pénzed, hogy azzá tehesd), a nehéz helyett a könnyű utat felajánlóvá (mert az emberek imádnak "Könnyen, gyorsan Urdu-úl" tipusú könyveket vásárolni), és ajándékokkal telivé (mert sokan meg nem tudjaá, hogy semmi nincs ingyen). Igen, a világot olyanná formálták a marketingesek, amilyennek az emberek látni akarták. Azért ez nem kis munka volt ám. Valakinek meg kell fizetni az árát...

    Apáti Béla

    VálaszTörlés