2010. április 28., szerda

Hogyan kerüljük el a kapcsolati "fizetésképtelenséget"?



Ahogy ígértem, ismét egy bejegyzés Stephen Covey munkásságából. A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása (1999) c. könyvében ismerteti az érzelmi bankszámla koncepciót. Az érzelmi bankszámla egyenlege az adott kapcsolat bizalmi szintjét jelenti. Viselkedésünkkel folyamatosan helyezünk el betéteket (pl. udvariasság, kedvesség, stb.) és használunk is fel a számlaegyenlegből (mellőzés, visszaélés a bizalommal, stb.).

Ha a bizalmi szint magas, akkor alkalmanként hibázhatunk, a kettőnk közötti kommunikáció pedig könnyű és eredményes. Alacsony bizalmi szint esetén minden szavunkra nagyon kell ügyelni, állandóan fedeznünk kell magunkat. Covey szerint érdemes folyamatosan betéteket elhelyezni kapcsolataink érzelmi bankszámláján, hogy szükség esetén a kényesebb beszélgetéseket is könnyebben lefolytathassuk.

A számlafeltöltésre a következő módokat javasolja:

1. Törekvés a másik fél őszinte megértésére, ahelyett, hogy saját élettörténetünkön, szándékainkon, vagy szükségleteinken keresztül próbálkoznánk.

2. Odafigyelés az apró dolgokra: kis figyelmességek és kedvességek

3. Betartott ígéretek

4. Tisztázott elvárások a másik felé

5. Személyes feddhetetlenség (tisztességesség)

6. Őszinte bocsánatkérés, ha apasztjuk a számlát

A fentiekből szeretnék kettőt kiemelni. Az egyik a másik megértésére való törekvés, a másik a betartott ígéretek. Szerintem az emberek nagy része hajlamos mindkettőben túlértékelni a saját teljesítményét.

A másikat úgy tudjuk megérteni, ha valóban odafigyelünk rá. A figyelemnek többféle minősége van, és erről kevesen tudnak. Van, hogy látszólag odafigyelünk a másikra, de közben gondolataink elkalandoznak. Nem sokkal jobb, ha annyi erőfeszítést teszünk, hogy az utolsó pár mondatot szükség szerint vissza tudjuk ismételni. Rajtakapás esetén a legidegesítőbb magyarázat, hogy egyszerre két dologra is tudunk figyelni. Nem tudunk. Legfeljebb valami nagyon rutintevékenységre, mint a horgolás vagy az autóvezetés. De kutatások igazolják, hogy például a kihangosított mobiltelefonálás is nagy mértékben rontja az autóvezetési minőséget. Még egy fokkal jobb, ha az elhangzott szavakat felfogjuk, de igazi megértést csak akkor érhetünk el, ha a tartalom mellett a másik érzéseit, igényeit vagy szükségleteit is képesek vagyunk detektálni. Ehhez viszont erőfeszítésre van szükség. Kevés, ha azt várjuk, mikor vesz a másik levegőt, hogy saját életünkről számolhassunk be neki, vagy instant tanácsokkal láthassuk el.

Az ígéretek betartása tekintetében az a benyomásom, hogy sokan arra szoktak rá, hogy csak nagyjából tartják be a vállalásokat. Csak nem a megbeszélt időre. Vagy nem pont úgy. Vagy nem annyian, vagy nem ott. Pedig az igazi bizalomépítéshez az ígéretek maradéktalan betartása szükséges. Ha 3-ra beszéltük meg, akkor addigra odaérek. Ha ma küldöm el e-mail-ben, akkor ma 24.00-ig el kell küldeni. Mondjuk erre az utóbbi évtized technológiai fejlődése, valamint a mindenki általi elérhetősége éppen nem túl pozitívan hat. Egy barátom azt a példát szokta mondani, hogy 20 évvel ezelőtt, amikor stoppal körbeutazták Európát, három-négy baráttal simán meg lehetett állapodni abban, hogy június 24-én 15.00-kor találkozunk a barcelonai főpályaudvar előtt. Manapság, ha egy óra múlva beszélünk meg találkát, akkor a végén abban maradunk, hogy „rendben, majd rádcsörgök, ha odaértem...”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése