Munkahelyi elkötelezettség és jóllét Magyarországon, a nemzetközi adatok tükrében

Nemrég jelent meg a Gallup State of the Global Workforce 2025-ös kutatási beszámolója, melynek legérdekesebb megállapításairól az előző blogbejegyzésben írtam. Ígéretemnek megfelelően kibányásztam a magyar adatokat is.

A hazai válaszadók 20%-a tekinthető mentálisan és érzelmileg elkötelezettnek a munkáltatója irányában, ami a világátlaggal nagyjából megegyező arány. Hasonló egyébként, mint például Dániában, Norvégiában vagy Portugáliában. Számos nyugat-európai országban azonban számottevően rosszabb a helyzet: az elkötelezettek köre 8 és 15% között szór, ami nagyon lelombozó. Tehát a korábbi évekhez hasonlóan itthon is és globálisan is csak minden ötödik munkavállalóról mondható el, hogy szívesen megy be a munkahelyére és lelkesen tölti el ott ébrenléti idejének nagyjából felét. Ez nyilvánvalóan hatást gyakorol mind a személyes jóllétére, mind a szervezeti eredményekre.

A magyar válaszadók több mint egyharmada, 37% aktívan nézelődik a munkaerőpiacon, amivel a 38 vizsgált európai országból a 6. helyen állunk. Érdemes belegondolni, milyen teljesítményt várhatunk a szervezettől, ha tízből majd’ négy munkavállaló úgy jár be minden egyes nap, hogy legszívesebben máshova járna be… Globális szinten amúgy még kínosabb képet fest a vezetőkről, hogy a kollégák felére igaz ugyanez. Mondjuk nagyon nem csodálkozhatunk ezen, tekintve, hogy több mint a fele a menedzsereknek a globális mintában semmiféle vezetőfejlesztő támogatásban nem részesült, csinálja, ahogy magától tudja. És hát korábbi Gallup metaanalízisekből tudjuk, hogy nagyjából 70%-ban a közvetlen vezetőn múlik a variancia a dolgozók elkötelezettségében. Az összes többi tényező a bértől az egyéb juttatásokon át a munkakörülményekig a maradék 30%-on osztozik.

A kutatás felmérte azt is, hogy a válaszadók körében mennyire jellemző a mindennapokban a különféle negatív érzések, mint a stressz, a harag, a szomorúság vagy a magányosság gyakori megélése. Bár országonként elég nagy a szórás e téren, a hazai adatok nagyjából az európai átlagnak felelnek meg. Tehát vannak sokkal jobb és sokkal rosszabb helyzetben lévő országok is a kontinensünkön az érzelmi jóllét tekintetében. Az életminőség szubjektív értékelése terén viszont összességében sajnos lényegesen rosszabb a helyzet, 38-ból a 27. helyen állunk Európában. A skandináv országokban 70-80% mondható elégedettnek az életével, míg nálunk ez az arány csak 40%.

Muszáj megállapítani, hogy tré munkát végeznek a vezetők, ha 5-ből 4 munkatársuknál nem képesek elérni, hogy elkötelezettek legyenek, és igen szar teljesítményt nyújtanak választott vezetőink is, ha a lakosság 60%-a csak küzd az életével, vagy akár kifejezetten szenved benne. Mi más lenne a dolga egy ország vezetőinek, amiért vastagon meg is fizetjük őket, minthogy az állampolgárok életminőségét felfelé húzzák?

Az a helyzet, hogy továbbra is válságban van a vezetés a világban, Európában és hazánkban is. Vannak üdítő kivételek mind a vállalati szektorban, mind az országok tekintetében. Léteznek a Gallup által “best practice” szervezeteknek nevezett cégek, ahol 21 helyett 70 százalék az elkötelezettek aránya. Ez annak köszönhető, hogy tudatosan dolgoznak azokon a tényezőkön, amelyek a dolgozói elkötelezettség tekintetében igazán számítanak. Az országoknál pedig az életükkel a honfitársainknál elégedettebbek körében nem csak a skandinávok és a Benelux államok lakói állnak, hanem a Baltikumban élők (ex-szovjet tagállamok), vagy épp Szerbia, Románia, Csehország és Koszovó állampolgárai. Mi a bosnyákokkal és az albánokkal vagyunk közvetlen szomszédok a listán.

Azt hiszem, kitart a feladatunk a nyugdíjig, de inkább életünk végéig, ha ezeken a csúfos számokon javítani szeretnénk. És minden százalékpontért megéri küzdeni, hiszen azok mögött emberek százai vagy akár ezrei állhatnak.

Iratkozz fel most a Tudatos Vezetés YouTube csatornára, hogy értesülj a Mihülyeség Minemaz podcast legfrissebb epizódjairól és az ingyenes hangoskönyv megjelenésekről! Kattints ide: https://www.youtube.com/@TudatosVezetes

• • •

Ha cégvezetőként vagy HR vezetőként szívesen beszélgetnél arról, hogy miként folytathatná egy képzett és tapasztalt menedzseri csapat a vezetői tanulást a viselkedéstudomány és az idegtudomány alapjaira építve (viselkedésváltozás tervezése, elkötelezettség fokozása, hatékonyabb befolyásolás és változásmenedzsment), vagy esetleg szükségét látnád a vezetői csapatotok kohéziójának erősítését, többek között az erősség-alapú munkamegosztás segítségével, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot a cservenyak.tamas@menedzsmentor.com címen!