Téged ki szokott inspirálni?

Még tavasszal írtam egy bejegyzést John Quincy Adams, közel kétszáz évvel ezelőtti amerikai elnök szavai alapján, mely szerint akkor vagy vezető, ha a tetteid másokat arra inspirálnak, hogy többről álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek, és többé váljanak. Volt olyan tapasztalt vezető olvasóm, aki szomorúan számolt be róla, hogy neki még a munkahelyen nem volt szerencséje ilyen feletteshez. Meg is állapítottuk, hogy sokkal gyakrabban találkozhatunk "uralkodó" vagy "főnök" típusú vezetővel a munka világában, akik hatalmat gyakorolnak, utasítgatnak, okoskodnak, ahelyett, hogy inspirálnák bárkit.

Reggeli biciklizéseim közben többször eszembe jutottak ezek a gondolatok, elmorfondírozva azon, hogy engem kik inspiráltak ilyen formán álmokra, tanulásra és belülről motivált cselekvésre. Nem arra gondolok, amikor az ember a pályafutása elején karriert akar építeni vagy kényelmes egzisztenciát kíván magának teremteni, mert annak a hajtásnak épp ez a vágy, esetleg a szokványos minta követése, netalán a kényszer az üzemanyaga. Sokkal érdekesebb, hogy van-e valaki, aki inspirál a továbblépésre, amikor már ezek a sztenderd motivátorok kifulladtak.

Van nekem egy barátom, nevezzük szokás szerint Bélának, akivel annak idején a Delfin őrs leadership team-ét alkottuk. Ő volt az őrsvezető, én a helyettese. Később a középiskolában rendre Béla szervezte a bulikat, nem beszélve a szalonnasütésekről, ahova annyi embert invitált, hogy becslése szerint "öt tűzre" volt szükség, hogy mindenkinek legyen helye. Sosem a kispálya érdekelte: nekem három méter a házam belmagassága, neki hat, én mikro-vállalkozásban utaztam mindig is, neki több tucat kollégát alkalmaz a cége, és jelentős projekteket szolgáltatnak nagy szervezeteknek. Nekem meg inspirációt.

Miután hét évvel ezelőtt megváltam az üzletrészemtől a korábbi vállalkozásnál, ő biztatott, hogy váltsam valóra akkor még kérdőjeles elképzelésemet, és dolgozzam ki a saját vezetőfejlesztő programomat. Nem bízta a véletlenre: közölte, hogy neki van rá szüksége. Később az ő példáját követve döntöttem úgy, hogy a nyarakat balatoni feltöltődésre fordítom. A közelmúltban pedig a technológiával kombinált termékfejlesztésben való részvétellel megyek abba az irányba, amire példájával inspirált. Mindkét munkával kapcsolatos témára igaz volt, hogy ki kellett lépni a komfortzónámból, valamint jelentős munka jellegű és nem elhanyagolható anyagi befektetést kellett eszközölni későbbi megtérülés reményében. A sokak által elkerekedett szemekkel és vágyakozó tekintettel fogadott nyári szünet esetében pedig le kell mondani két hónap árbevételről, tehát az sincs ingyen. Szóval az inspiráció az egyik hozzávaló, a másik pedig a prózai, izzadságszagú megvalósítás, kockázatokkal, lemondással. Kicsit vonakodva írtam le mindezt, mert nagyjából kit érdekel az én élettörténetem, de talán egy személyes sztori segítségével másban is tudatosodik, hogy kik az ő valódi vezetőik, és vajon élnek-e a lehetőséggel. 

Természetesen magam is örömmel hallom azokat a visszajelzéseket a barátaimtól vagy az ügyfeleimtől, amelyekben az én korábbi szerepemet is megemlítik évekkel később egy-egy sikeres változtatás vagy üzletépítés megvalósítása után. Ezen persze mindig elcsodálkozom, mert szerintem én nem nagyon tettem semmit, az eredmény az illető érdeme volt. Azt persze elfogadom, hogy az a szikra nem ártott, ami begyújtotta, vagy akár rendszeresen gyújtogatta a gázt.

Téged ki szokott inspirálni a fejlődésre, az álmodozásra és a cselekvésre?