tag:blogger.com,1999:blog-1142559315236419428.post381130889541368277..comments2023-06-15T11:23:24.235+02:00Comments on Tudatos Vezetés: Az igazán kiváló teljesítmény titkaCservenyák Tamáshttp://www.blogger.com/profile/02971160353941531915noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-1142559315236419428.post-10969967273883612962011-09-05T08:58:25.710+02:002011-09-05T08:58:25.710+02:00De jó! Nagyon tetszik ez a cikk. Több okból is. El...De jó! Nagyon tetszik ez a cikk. Több okból is. Először is, nagyon szeretem, mikor valaki megnyitja a lelke bugyrait, és megmutatja, milyen kétségek dolgoznak ott belül... Másrészt, mert hasonló kétségek dolgoznak bennem is. <br /><br />Egy multinál tapasztaltam meg, hogy az éves teljesítmény értékelés során 5 fokozatú skálán kapott osztályzatot a dolgozó. A 3-as annyit jelentett, hogy mindent elvégzett, ami a munkakörében elvárható tőle, időnként még többet is. Két nagyon érdekes folyománya volt ennek a rendszernek. A magyar iskolák osztályozási rendszerében a 3-as közepes. Azt jelenti, hogy vannak nála jobbak - rosszabbak is, de mindnyájan úgy látjuk, hogy nem a jó jegyek közé tartozik. Ez a kép természetesen beleégett a munkavállalókba is, és ha "csak" 3-as (Elvárásoknak megfelelő) értékelést kapott, bizony erős csalódottság volt érezhető. Pedig egy 400 fő feletti látszámmal dolgozó szervezetben - ahol a béremelés összefügg a teljesítmény értékeléssel - zömmel ebbe a kategóriába tartoztak az emberek. Már csak azért is, mert lehetett és kellett is különbségeket tenni emberek között.<br /><br />A hetven egynéhány fős logisztikai főosztályon, ami hozzám tartozott, volt tehát nagy csomó hármas, néhány kettes, és jó néhány négyes. 5-ös, ami nagyjából a Superman, Neil Armstrong, és Albert Einstein mixének felelt volna <br />meg a specifikációk alapján, nem akadt. Nem feltétlenül az embereken múlott ez, egyszerűen csak nem akadt olyan szituáció, amivel olyan mértékben az elvárásokon felül kellett - lehetett volna teljesíteni, ami kíváló értékelést érdemel. Gondoltam én. <br />Itt lépett színre a politika és az osztályok közötti vetélkedés. Mivelhogy más csoportokban bizony akadtak Supermanek, még ha a külső szemlélőt meg is tévesztették. De hát tudjuk, ők mindig inkognitóban dolgoznak... :-) Így hát felszólítást kaptam, hogy mindenképpen kell ekkora tömegben legalább egy, de inkább kettő Supermannek rejtőznie, találjam meg őket, de rögvest. Azzal kezdtem a keresést, hogy megnéztem, van e olyan, aki kívül hordja az alsónadrágáját. :-) Nem volt. Egyre lejjebb vittem az elvárásaimat, aztán az erős négyesek közül - igazságtalan voltam tudom, mert a többi épp ennyire érdemes volt a kitüntető címre - kineveztem néhányat Supermannek. A Vezetés elégedett, Supermanek még inkább, a többi 4-es csalódott, én meg örlődő. <br /><br />Itt akár vége is lehetne a történetnek, de mivel éves értékelésről beszélünk, és az idő rohan, gyorsan eljött újra a következő minősítés ideje. Igen ám, de nem égnek mindennap házak, kisbolygókat sem kellett pályájukról eltéríteni, így Supermanjeim részéről semmivel több extrát sem tudtam felfedezni, mint egy évvel korábban. Így a 4-es értékeléseket úgy nézték, mintha egy nagy adag kriptonitot tettem volna le eléjük. És a kérdésre, hogy a gyengébb értékeléssel azt kívánom e jelezni, hogy rosszabbul dolgoztak é, mint egy évvel korábban, azt kellett mondanom, hogy nem. És ott ültünk egymással szemben, és senki semmit nem értett... <br /> <br />Apáti BélaAnonymousnoreply@blogger.com