2018. július 19., csütörtök

A folyamatok gyakran nélkülözik a józan észt

Amikor a kollégákkal egy saját munkafolyamatot kialakítunk, vagy akár az ügyfeleket segítjük ugyanebben, minden esetben feltesszük a kérdést, hogy miként fog ez pontosan kinézni a gyakorlatban. Ki mit fog csinálni, milyen sorrendben, mi történik, mi más történhet, mi jöhet közbe, hogyan hat mindez az érintettekre, stb. stb. Gyakran ezt az ellenőrző, JPE-n (Józan Paraszti Észen) alapuló lépést kihagyják a vezetők.


Miről jutott mindez az eszembe? Egy szemétségről. Ma reggel úgy vártuk a kukáskocsit, mint a messiást, mert nyakig voltunk szeméttel. Nehezen tudtam türtőztetni csalódottságomat, amikor a szolgáltató az edény kiürítése helyett egy szívhez szóló levelet biggyesztett a fedél alá. A lényege az volt, hogy kéne a kukán lenni egy matricának, ami szemmel láthatóan nincs rajta, így aztán illegálisan próbálkoztunk a mocskunk likvidálásával. És hogy küldtek ilyet (amit persze nem kaptunk meg, de mivel pedáns család vagyunk, biztos nem kevertük el). Persze lehetne azt mondani, hogy gyanút kellett volna fognom, miért nem küldenek matricát, viszont minőségi szolgáltatónk azzal altatta el az éberségemet, hogy az elmúlt két évben kivezette a matrica intézményét a rendszerből, és ezt most suttyomban újra implementálta. Telefonos ügyfélszolgálatuk százszázalékos eredményességgel kezelte a bejövő hívásokat, mivel egyet se vettek fel belőle. Na felkerekedtem, elzarándokoltam a telephelyükre, ahol már három néni üvöltözött az egy szem ügyintézővel, mivel a szolgáltató (helyett a számlázást átvevő másik szervezet) két évvel ezelőtti, állítólag be nem fizetett, amúgy egyébként állandó beszedési megbízással intézett számlákat próbált rajtuk bevasalni.

Visszatérve a kukabizniszre, azon törtem a fejem, hogy vajon ki hagyta jóvá azt a folyamatot, mely szerint évekig, illetve idén is hónapokig elviszik a kukát mindenféle matrica nélkül, aztán egy szép napon öntudatra ébrednek, és az ürítés helyett levelet hagynak. Ahogy Mocsai Norbi mondaná: milyen egyéb opciókat vethettek el, ha ezt találták a legjobb eljárásnak? Mondjuk ha esetleg elviszik a szemetet, és ott hagynak egy levelet, hogy a következő alkalomig szerezd be a szaros matricádat, ha nem kaptad meg postán? Szegény ügyintézőt nem akartam én már bántani, udvariasan kértem tőle egy matricát, de utána azért megérdeklődtem, hogy vajon ki hozta meg ezt a felettébb barátságtalan döntést. Erre nem válaszolt, azonban, hogy a történet happyenddel végződjön, visszaküldte hozzánk a kukáskocsit. Érdemes volt tehát normálisan viselkedni azzal, aki a legkevésbé tehet a temérdek hülyeségről, ami körülötte történik. Nincsenek illúzióim, ez csak egy apró példa lehet a sok közül.

De ettől még akárki is az operatív vezető ennél a cégnél, a fejében tárolt szürkeállományt nem túlzottan erőlteti meg… Ennek a bölcs vezetői döntésnek a széleskörű hatásáról pedig hazafelé autózva bizonyosodhattam meg: minden második gyűjtőedényből kikandikált a csodás kis levélke, természetesen a további rohadásra kárhoztatott szemét tetejéről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése